Ahogy az is, hogy mennyivel magabiztosabb a már az előzmény esetében is kiemelkedő vizuális koncepció, illetve a színészvezetés - az új karakterek és a fiatalkori alteregók néhány, egyelőre legrosszabb esetben is súlytalan figurától eltekintve kivétel nélkül telitalálatok. A második szezon minden szinten kiforrottabb benyomást nyújt, mint az első. Mindehhez sokat tesz hozzá az is, hogy a karaktereket már ismerjük, így az epizódok általában lassabb első felében (amely után az utolsó húsz percben rendre minden ablakon ömlik a sz*rcunami) van idő apró rezdülésekkel, karakterpillanatokkal árnyalni tovább a hősöket, múltbeli énjük megismerése pedig más megvilágításba helyezi a már látottakat - ráadásul az új főgonoszt, Gál Ferit is ügyesen sikerül visszamenőleg is a történet szerves részévé tenni. Külön jó pont, hogy a mindent elárasztó sötétséget jó érzékkel sikerült a Lengyel Balázzsal kiegészülő íróknak ellensúlyozni: a korábbinál bővebb kézzel szórt humoros pillanatok átmenetileg enyhítik a nézőre nehezülő nyomást, a flashbackek pedig minden esetlenségük, túlzásuk ellenére (vagy épp azért? )
Titans 2018 (szinkronizált) « Titánok 2. évad 08. rész Titánok 2. évad 10. rész » Fiatal szuperhősök csapata Éjszárny vezetésével néz szembe a város alávaló gonosztevőivel és azok szövetségeseivel. Megtekintve 3346 alkalommal Kategória: Titánok 2. évad Cimkék: AKCIÓ DRÁMA KALAND THRILLER Titánok 2. rész »
Ezzel nem is tévedünk nagyot, hiszen az Aranyélet továbbra is a Breaking Bad nyomdokain halad - nemcsak a tárgyakra szerelt plexik mögötti rejtett kamerák szemszögéből felvett snitteket tekintve, de abban az értelemben is, hogy rosszra csak még rosszabb jöhet - kivéve, amikor átmeneti enyhülés érkezik, ami cserébe még nagyobb kulimászt von maga után. Az első három epizód alapján a jelenben játszódó fősodor minden eddiginél tragikusabb meglepetéseket tartogat. Ha csak ezeket összegeznénk, máris nyúlhatnánk a borotvapengéért - a felütés nemzetközi viszonylatban is brutálisan kíméletlenre és véresre sikerült, jó néhány "szemeltakarós" jelenettel. Kevés önfeledt pillanatban lesz részünk. Profi karakterépítésben, emberi rezdülésekben, cselekményszövésben annál inkább: a második évad minden szempontból emeli a tétet, ritmusa sodróbb, történései indokoltabbak, és még inkább hazaiak - mind a jelenben, mind a múltban játszódó cselekményszál esetében. Az első szezon finn eredetit követő pilotjával összevetve különösen szembetűnő, hogy a sorozat mennyire megtalálta saját, felismerhető hangját, illetve hogy a színészek, operatőrök, rendezők is mennyivel otthonosabban mozognak a kamerák előtt és mögött.
Az Aranyélet második évada november 6-án debütál az HBO-n és az HBO GO-n - utóbbin rögtön egy duplaepizóddal. A nézők mindent megkapnak a második évadtól, amire az első alapján számítottak, sőt: még többet. Az előd által letett alapokra építkezve a karakterek szinte életre kelnek, miközben a történet minden eddiginél hajmeresztőbb és jobban kidolgozott cselekményszálakkal kapcsol új sebességbe. Az Aranyélet a második évadra teljesedett ki, még akkor is, ha a szándékoltan elnagyolt, egy letűnt korszakot bemutató flashbackek, a kíméletet nem ismerő sötétség és a hajmeresztő fordulatok sokak gyomrát megfeküdhetik.
A második évad mindent köbre emel - de szerencsére sosem öncélúan teszi. A történet jóval inkább kirakós-szerű, mint az első szezoné. Az akciójelenetek látványosabbak (a siker nyomán a költségvetés is megemelkedett), a képi világ kevésbé steril - nem csak azért, mert az alkotóknak meg kellett válniuk a Miklósi villától; azért is, mert az új évad több jól ismert hazai helyszínen játszódik, több mozgó kamerával operál - szerencsére a jó ízlés határain belül, teret hagyva a cselekményépítésnek és a karakterfejlődésnek. Hollós az első rész után többet szerepel, mint eddig valaha, így a játékidejét mindig az utolsó cseppig kihasználó Anger révén emberibb arcát mutatja, mint korábban. Jankáról (Ónodi Eszter) az első három részben többet tudhatunk meg, mint az első évad alatt összesen, Thuróczy Szabolcs Attilájának kanosszajárását pedig immár a karakter jó ismerőseiként nézzük, ahogy az egyenletesen magas színvonalú alakításokat nyújtó színész szabályosan átlényegül a Miklósi család jó szándékú, birkatürelmű, bukásra ítélt balekjává.