Nevetéseiből inkább a keserűséget és az önigazolást lehet érezni. ÁDÁM ISTEN ELLENI LÁZADÁSA Lucifer és Ádám kettőse a Tragédia szereplői viszonyrendszerében csak egy rész. Lényegében a szembenállás és az azonosság, párhuzamosság jellemzi a többi szereplőhöz fűződő kapcsolatukat is. Ádám "történelmi kalandozásai", eszmeútjai Isten elleni lázadásának állomásai is. A kiűzetéskor megfogalmazott tétele – "Ön magam levék Enistenemmé" – határozza meg választásait, döntéseit. A megszerzett kiváltság, mely egyben a bűn is, Ádám számára a szabad akaratot jelenti, a választás és döntés szabadságát. Mindvégig a maga útját járja, az isteni szándéknak nincs szerepe sorsának alakításában és alakulásában. E lázadás csúcspontja a 13. szín (Az Űr), mely az Isten hatalma (territóriuma) alóli végső szabadulás lenne. Az isteni szférából való kiszakadás azonban nem sikerül, "tetszhalál"-ából a Föld szelleme visszahozza a világba. Ezt a döntést tehát nem ő hozza meg! A véggel való szembesülés (14. szín) elkeseríti, s arra készteti, hogy föladja Istennel szembeni harcát, bár még tesz egy kétségbeesett kísérletet (öngyilkosság), hogy "álmai megvalósulásá"-t megakadályozza.
A 15. színben azonban épp az Úr szavai intik, hogy útjai mégsem értelmetlenek, mindezek egy magasabb rendű szándék és akarat okán szükségszerűek. Az Úr szavai, a korábbi színekben fölismerhető intelmei (a Föld szellemével való találkozások, Éva áldozatának elfogadása az athéni színben, Péter apostol alakja a római színben, Lucifer hamis ékszereinek átváltozása a londoni színben) azt sugallják, hogy Ádám álomútján Isten (a 2. színben mondott szavaival ellentétben – "Ádám, Ádám! elhagytál engemet, / Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban. ") soha nem hagyta el az embert. Az isteni kegyelem motívuma ez, mely számos bibliai történetben is jelen van (pl. Jónás próféta története). Az Úr tehát nem hagyja el teremtményét, homályos-izgalmas záró mondata magasabbrendű értelmet ad az emberi küzdelmeknek, s Luciferhez intézett szavai ( "Te Lucifer meg, egy gyürü te is / Mindenségemben – működjél tovább... ") arra utalnak, hogy ő is mindvégig "kijelölt pályán" haladt. Az eleve elrendelés és a kauzalitás törvényét fogalmazzák meg az Úr szavai.
Lucifer legnagyobb ellensége Éva, hiszen az érzelem szálait nem képes elszakítani a bukott angyal. Éva az a személy a műben, aki érez, ezért hozzá a érzékenység kapcsolható, ezt bizonyítja az is, amikor csak ő hallja meg a nép panaszszavát az egyiptomi színben. Lucifer és Ádám között áll, Lucifer eszménytelenségével és Ádám idealizmusával szemben a sokszínű természetet képviseli. Ádámtól eltérően, ő színről színre változik, hol romlást, hol pedig menekvést nyújt. A történelmi színek: az első prágai színben is jól kitűnik az összetett egyénisége: hűtlen Ádámhoz, kacérság és lelkiismeret furdalás jellemzi. változatos jellemet tükrözi: a gazdag Márki nőt, később a pórnőt testesíti meg. Kiegyenlítő szerepet tölt be a sokoldalúságával, ő képviseli a szintézist. A mű Ádám és Lucifer vitájával zárul. Ádám be akarja bizonyítani Lucifernek, hogy létezik szabad akarat, úgy, hogy öngyilkos akar lenni. Ám ismét Éva hozza a fordulatot; közli Ádámmal, hogy gyermeket vár. A mű végén Ádám elfordul Lucifertől és ismét az Úr kegyeit keresi.
E viszonyok "leírhatók" az antik filozófiákban is fölbukkanó négy "őselemmel" (arkhé) is. Az égi, éteri Úr a levegő, az "égből fényt hozó" Lucifer a tűz, az égtől a teremtésben "elválasztott", a földet megtermékenyítő víz Ádám, s az éghez is és a vízhez is kötődő föld Éva szimbóluma. Mindhárom főszereplőről megállapítható, hogy önmagukban és viszonyaikban is jelképes alakok. Nem személyek, nem magatartásformák megtestesítői, hanem az ember, az individuum világhoz való viszonyulásának, létének jelképei.
Madách, Az ember tragédiája című művében három főszereplőt ismerhetünk meg különböző korokban, és helyszíneken- Ádámot, Évát és Lucifert. Ádám a legfontosabb szereplője a történetnek, minden színben jelen van, köré épül a cselekmény, folyamatosan hisz, például az eszmékben. Hisz abban, hogy a világ a lehető legjobbá fog válni. Éva Ádám felesége, elköveti az eredendő bűnt, szakít a tudás fájának almájából, ezáltal Ádám is elveszíti a halhatatlanságát, de elnyeri a szabadságot. Elhagyja az Urat Lucifer álmok formájában mutatja meg neki a különböző korokat, melyek történelmét nem hamisítja meg, csak a hanyatló fázisukban ábrázolja. Konfliktusok:Lucifer és Ádám között bontakozik ki, ezek a történelmi színekben jelennek meg. Ádám mindig képvisel egy eszmét, Lucifer pedig megmutatja, hogy a valóságban az hogyan torzul el. Éva téríti mindig a helyes útra Ádámot, kiegyenlítő szerepe van, ő képviseli az összhangot. Ádámot folyamatos nagyra törés és küzdés jellemzi, a csalódások sem tudják lehangolni.
Madách Imre - Az ember tragédiája szereplők - Coggle Diagram Coggle