Bár egyes jelenetek bőven kimerítik a horror fogalmát, itt sem az a cél, hogy a néző megijedjen, vagyis azok a pillantok sem érnek senkit váratlanul, amikor egy-egy végső stádiumos sugárfertőzött beteg kerül a képernyőre, hanem gondosan előkészíti a rendező, és Craig Mazin forgatókönyvíró a terepet. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy korrekt a sorozat, a fikciós elemek mellett megpróbál a végletekig ragaszkodni az akkor és ott lezajlott eseményekhez. Ettől függetlenül az első percektől a néző végig kényelmetlenül érzi magát, legszívesebben magzatpózban nézné azt, ami a képernyőn zajlik. Éppen ezért is lett az a cikk címe, hogy ezt a sorozatot egyszer mindenkinek látnia kell. A Csernobil ugyanis egy olyan történelmi dráma, mely a lehetőségeihez képest lebilincselően mutatja be az 1986-ban és utána történteket, így akit csak egy kicsit is érdekel, hogy mi történt akkor és ott, alig ezer kilométerre Magyarországtól, annak a dokumentumfilmek mellett egyszer mindenképpen rá kell szánnia magát erre a sorozatra.
Ezeket akkor tudja lekérdezni, ha "Saját nevemben" szerepkörben jelentkezik be. Amennyiben a felhasználó képviselete a közhiteles nyilvántartásokban és az önkormányzati Adóhatóságnál sem igazolt, úgy nem éri el az Ügykövetés funkciót. Természetes személy, egyéni vállalkozó vagy cég képviselője képviseltje valamennyi ügyét láthatja. Figyelem! 2020 január 1-től a NAV felé is benyújtható az önkormányzati adóhatóság előtt helyi iparűzési adóügyben eljárni jogosult állandó meghatalmazottra vonatkozó bejelentés. A bejelentés csak a helyi iparűzési adóra érvényes (a többi adónem tekintetében eljárási jogosultságot nem keletkezett) így az E-önkormányzat portál ügykövetés, adóegyenleg-lekérdezés, valamint adóbevallási információk szolgáltatásainak használatára sem jogosít. Az ügykövetés folyamata: Jelentkezzen be az E-önkormányzat portálra. Amennyiben szükséges, válasszon szerepkört. Kattintson az ÜGYKÖVETÉS menüpontra. A legördülő listából válassza ki, hogy mely státuszú ügyeket és az ahhoz kapcsolódó iratokat szeretné lekérdezni.
Cassie miközben botcsinálta módon próbál kutakodni, mi is történt valójában, lassan kezdi elveszíteni az eszét. Az idegösszeomlás szélére kerül, és hallucinációszerűen, folyamatosan visszakerül a traumatikus élmény helyszínére, hogy ott egészen szórakoztató és parázs vitákat folytasson a jobblétre szenderült egyéjszakás kalandjával. A képzeletbeli Alex ( Michiel Huisman) megpróbál segíteni neki, hogy rájöhessenek, ki is ölte meg őt valójában, és honnan ered a lány sok múltból hozott problémája. Ez az abszurd szál az egyetlen pozitívuma a sorozatnak és üdítő színfolt a sok középszerűség között. Kaley Cuoco hitelesen játssza a részeges bajbajutottat. Viszont a kínosan elnyújtott jelenetekről és kitalálható gegekről a bő lére eresztett történetvezetés tehet. Ahogy a részekkel haladunk, kezd bonyolódni a rejtély. Bár így sem tűnik úgy, hogy valami eget rengetően furfangos megoldása lesz majd. Az elején számtalanszor időzünk feleslegesen ugyanazokon a flashback snitteken, ahogy folyamatosan jön vissza Cassie emlékezete.
Amikor éppen nem a tragédia helyszínén járunk, hanem az erőmű szomszédságában épült Prpjatyban zajlanak az események, mindenki könnyen ráismerhet a tipikus szocialista városrendezésre. A nyolcvanas évek gömb alakú mászókája, a jellemzően négyemeletes, kertvárosinak szánt panelházak, az autók és a ruhák mind-mind roppant ismerősek, és leginkább az egykori keleti blokkból származó nézőkben erősítheti azt a húsba vágó érzést, hogy ez tulajdonképpen velünk történt. És mi van, ha újra megtörténik? Mert talán ez Csernobil legnagyobb tanulsága: az emberiség harminchárom évvel az atomkatasztrófa után sem oldotta még meg maradéktalanul a helyzetet, a következmények évezredeken keresztül itt lesznek velünk, de ennél is fontosabb, hogy látszólag alig tanultunk valamit az eseményekből. Az HBO sorozata után talán nem kell különösebb fantázia, hogy a néző némi hasonlóságot fedezzen fel a bolygó előtt álló klímakatasztrófa és az ukrajnai balesethez vezető út, majd annak kezelése között. A sorozat végén teszi fel a KGB vezetője azt kérdést, ami akár az egész tragédia mottója is lehetne, de ezek alapján még ma is bőven aktuális: Miért kéne olyasmi miatt aggódni, ami nem fog megtörténni?