A pápa ezért valamennyi püspököt arra szólítja, hogy tegye fel magának a kérdést: "Mit kell tennem ezzel a katasztrófával szemben? " A Szentatya is több ízben mea culpát gyakorolt a múlt sok tévedése miatt. Ma reformot várnak tőlünk – állapítja meg -, és esetünkben nem szavakra, hanem cselekvésre van szükség. Bátran szembe kell néznünk a válsággal, és vállalni azok következményét, bármi legyen is az. Minden reform önmagunktól indul. Az egyház reformját olyan férfiak és nők végezték, akik nem féltek belelépni a válságba és hagyták, hogy átalakítsa őket az Úr. Vigyük vásárra a bőrünket, ahogy Jézus A pápa kijelenti: "Ez az egyetlen mód, másként csak a reform ideológusai leszünk, akik nem viszik vásárra a bőrüket, ahogy Jézus tette életével, történetével, keresztre szegezett testével". És itt kapcsolódik vissza a Szentatya Reinhard Marx bíboros lemondó leveléhez, amelyben éppen ezt a módozatot választotta. "Ugyanis a múlt eltemetése nem vezet sehova. A hallgatás, a mulasztások, az intézmények presztízsének túlértékelése csak az egyéni és történelmi bukáshoz vezetnek. "
2021. 17. 18:22 MTI/ Orbán: Még a Szentatya sem védett az álhírek ellen A miniszterelnök egy horvát hetilapnak adott interjút, amelyben elismerte: van véleménykülönbség a migrációval kapcsolatban közte és a katolikus egyházfő között. 2021. 13. 20:40 Parti Nagy Lajos Az én hetem: Parti Nagy Lajos véleménye a nergáláns ötletről és Mészáros magázódásáról Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Ehhez adunk öt kulcsszót, melyeknek valahol fel kell bukkanniuk a szubjektív visszatekintésben. Parti Nagy Lajosnak most ezekből kellett ihletet merítenie: kezdőrúgás, szavazatvásárlás, folytatják, szemellenző, mosakodás. 2021. 10. 17:22 Nem fogadta el a pápa a szexuális zaklatások miatt lemondott német bíboros lemondását Ferenc pápa elismerte, hogy az egyház válságban van, de azt kérte, a bíborostól, hogy folytassa harcát. 2021. 09. 15:00 HVG Szinte példa nélküli, ami most Ferenc pápával és az Orbán-rendszerrel történik Diplomáciai csörte zajlik a katolikus egyházfő szeptemberi budapesti látogatása körül.
Ezt követően lázas készülődés vette kezdetét mind a Vatikánban, mind itthon. Hazánkban 1990-re megszűnt a szocialista diktatúra. Az első szabadon választott kormány felvette a kapcsolatot az Apostoli Szentszékkel, amelynek eredményeképp a XII. kerületi Gyimesi úton kialakították a nunciatúrát (vatikáni nagykövetség) és a Magyar Katolikus Egyháznak visszaszolgáltatták a budai Várban a prímási palotát is. Mind az állami szervek, mind a püspöki kar előkészítő bizottságokat hozott létre a pápai látogatásra. Elkezdték felkészíteni az új nunciatúrát, mivel itt jelölték ki II. János Pál szálláshelyét a látogatás idejére. Meghozták a szükséges óvintézkedéseket is: a pápalátogatás alatt többször is voltak lezárások, átirányítások ás átvizsgálások. A nagy nap végül 1991. augusztus 16-án (Szent István király liturgikus ünnepnapján) jött el, amikor II. János Pál pápa repülőgépe Krakkóból a ferihegyi repülőtérre érkezett. Itt az egyházfőt hivatalos fogadás és katonai tiszteletadás várta. Leszállva a gépről, a pápa megcsókolta a magyar földet és többek között a következőket mondta: "Tudok osztozni hagyományaitokban és jelenlegi közös erőfeszítéseitekben, hogy boldogabb és emberibb jövőt építsetek, mert a lengyel nemzet fia vagyok, amelynek olyan sok közös vonása van a magyar történelemmel.
Akkor miért tette fel ezt a kérdést? Hogy rámutasson egy különbségre, amely a keresztény élet alapvető különbsége. Vannak, akik leragadnak az első kérdésnél, a véleményeknél, és Jézusról beszélnek; és vannak, akik ezzel szemben Jézushoz beszélnek, akik eléje viszik életüket, kapcsolatba lépnek vele, s így megteszik a döntő lépést. Ez az, ami az Urat érdekli: hogy gondolataink középpontjában legyen, hogy érzelmeink vonatkozási pontjává váljon; egyszóval, hogy életünk szerelme legyen. Nem a róla alkotott véleményünk: őt az nem érdekli! Őt a szeretetünk érdekli, az, hogy ő a szívünkben van-e. A szentek, akiket ma ünneplünk, megtették ezt a lépést, és tanúkká váltak. Már nemcsak véleményük volt Jézusról, hanem a szívükbe is fogadták Jézust: tanúk lettek. Nem csodálói, hanem utánzói voltak Jézusnak. Nem nézői, hanem főszereplői voltak az evangéliumnak. Nem szavakkal, hanem tettekkel hittek. Péter nem beszélt misszióról, hanem megélte a missziót, emberhalász volt; Pál nem okos könyveket írt, hanem életből született leveleket, miközben utazott és tanúságot tett.
Kövessük a Szentlélek útját Ferenc pápa rámutat, hogy sürgősen engednünk kell, hogy a Szentlélek elvezessen minket a vigasztalanság, a kereszt és a feltámadás pusztaságába. "A Szentlélek útját kell követnünk, melyen a kiindulási pont az alázatos gyónás: hibáztunk, vétkeztünk. Sem a közvéleménykutatások, sem az intézmények hatalma nem fog megmenteni minket. Nem ment meg egyházunk presztízse, mely hajlamos elrejteni bűneit. Nem ment meg a pénz hatalma, vagy a média véleménye (amelytől gyakran túlságosan függünk). Akkor menekülünk meg, ha megnyitjuk a kaput az előtt, aki üdvözíthet minket, és meggyónjuk mezítelenségünket: vétkeztem, vétkezünk. És sírva, dadogva, tőlünk telhető legjobban kimondjuk: "távozz tőlem, mert bűnös vagyok". Ezt az örökséget hagyta az első pápa a többi pápára és az egyház püspökeire. " Legeltesd tovább bárányaimat "Ha így teszünk, érezni fogjuk a gyógyító szégyent, ami megnyit minket az Úr együttérzése és gyöngédsége előtt, aki mindig közel áll hozzánk. " Ferenc pápa értékeli, hogy Marx bíboros felajánlja készségét és továbbra is az egyház papja és püspöke akar lenni, a lelki megújulásért munkálkodva.
Ha - mint azt az Egyház állítja - a pápa tévedhetetlen, akkor hogyan lehet két eleven pápának, akik szinte mindenben ellentétes nézeteket vallanak, egyaránt igaza? Anthony McCarten alapos kutatómunkával vizsgálta az életüket, hogy megírhassa A két pápát, és mesterien fonja a történetüket egyetlen lebilincselő narratívává. Ebben a könyvben megismerhetjük Benedek és Ferenc jellemformáló élményeit a háború dúlta Németországban és Argentínában, és betekintést kapunk a vatikáni intrikák és komédiák egyszerre sötét és izgalmas világába, valamint a szexuális bántalmazási botrányokba, amelyek az alapokig rengették meg a világ egyik legátláthatatlanabb, ugyanakkor legfontosabb intézményét.
János Pál pápa is szeretett volna eljönni Erdélybe, azonban ezt az akkori hatalom nem engedte meg neki: "Szentatya! Húsz évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa látogatta meg először ezt az országot, de csak a fővárosra, Bukarestre szorítkozhatott. Nagyon sajnálta, hogy nem látogathatta meg Erdélyt, ahol hívei többsége lakik, de megígérte, hogy ha még egyszer jön, mindenképpen eljön hozzánk. Húsz év múlva most Ferenc szentatya teljesítette ezt az ígéretet. " Bátor kijelentés volt Jakubinyi érsektől megemlíteni a múlt fájdalmas igazságát, azonban ezt követően egy ennél is fontosabb kérést fogalmazott meg: "Szentatya! Itt köszöntjük a négy erdélyi római katolikus egyházmegye magyar székely többségű hívei és püspökei: Gyulafehérvár, Nagyvárad, Szatmár és Temesvár. Kérjük, Szentatya, segítsen, hogy bekapcsolódjunk az egyetemes Egyház vérfolyásába. " Az érsek nem tudta befejezni mondatát elsőre, mert abban a pillanatban, hogy elhangzott a magyar székely többség kifejezés a tömeg váratlanul nagy tapsban tört ki.