Amikor Bercsek Péter azt írja, hogy idős fa, akkor 10-15-20 éves fára gondol. Ennél idősebbre véletlenül se. De nem a méret és a súly a legnagyobb korlát, ha egy toronydaru mindent fel bír emelni. Azzal is számolnunk kell, hogy az idős fa a földlabdázással elveszíti vízfelszívásra alkalmas hajszálgyökérzetének egy részét, akkor vele párhuzamosan a lombjának ugyanakkora részét is el kell távolítani, hogy ne boruljon fel a gyökér-korona egyensúly. S ekkor még nem beszéltünk a fák legrejtélyesebb tulajdonságáról, a mikorrhizáról. Minden fa szimbiózisban él fonalgombákkal. A fonalgomba (mikor) és a hajszálgyökérzet (rhiza) érzékeny és máig kutatott kapcsolatokat alakít ki, amiből a fa és a gomba kölcsönösen profitálnak. A fa cukrokat, energiát ad át a gombáknak, a gombák segítik a vízfelvételt, foszfor felvételt, nyomelem felvételt, s olyan védelmi, immunerősítő anyagokat állítanak elő, amelyek segítik a fákat egészségben tartani. Sőt össze is kapcsolják a fákat a közeli társaikkal, így kolóniában tápanyagot tudnak cserélni, kisegítik egymást, azaz kommunikálnak, védik a másik egészségét is.
A minimális mennyiségű holtfa főleg vékonyabb elszáradt ágak, egy-egy fiatalon elszáradt fa formájában van jelen, ami nem teszi lehetővé, hogy a holtfára épülő komplex ökológia rendszerek kialakuljanak és fennmaradjanak. A tarvágásos üzemben kezelt erdők sivárak és fajszegények. Lékeléses gazdálkodás A lékeléses erdőgazdálkodás átmenetet képez a tarvágásos és a szálalásos gazdálkodás között, de nem sokkal jobb, mint a tarvágásos gazdálkodás. Ebben az esetben a fakitermelés szakaszonként történik. Egyszerre csak kisebb területeken végeznek vágást. A fák ebben az esetben is erdőrészenként azonos korúak, kevés az elegyfaj, a biodiverzitás itt is viszonylag alacsony a kevés a holtfa és a homogén erdőrészek miatt. A holtfa itt is kevés, mert a vágásérett erdőrészeket fiatalon kivágják, csak vékonyabb elszáradt ágak és fiatalon elszáradt fák alkotják. Szálalásos gazdálkodás Ennél az erdőgazdálkodási módnál az erdő eltérő korú fákból áll, és a fákat egyenként termelik ki. A fák lombkoronája terebélyesebb, és előfordulhatnak kiszáradt ágakkal, odúval rendelkező idősebb egyedek, amelyek arányát a gazdálkodási mód határozza meg.
"Az erdei fajok csaknem 30%-a az öreg fákhoz és a holtfához kötődik. A WWF nyomatékosan kéri az európai kormányokat, az erdőtulajdonosokat és a fakitermelő cégeket, hogy késlekedés nélkül vállalják, hogy a biológiai sokféleség megőrzése érdekében több öreg fát és holtfát hagynak az erdőkben, és 2030-ra 20-30 m3/hektárra növelik a holtfa mennyiségét. " A felmérések szerint ugyanis rendkívül rossz az európai helyzet: a gazdasági célú erdőkben mindössze 5-10%-a a holtfa mennyisége a nem bolygatott, természetes erdőkhöz képest. Az utóbbi időben Nagybakónak erdeiben nőtt a holtfa mennyisége. Az erdők madárfajai különböző mértékben kötődnek a holtfákhoz. A harkályfajok egy része, mint például a zöld küllő vagy a fekete harkály kötődik bizonyos erdőben élő hangyafajokhoz és a holtfák kérge alatt élő más rovarfajokhoz. A közép fakopáncs például erősen preferálja a holtfákat. A harkályféléken kívül számos énekesmadár is előszeretettel táplálkozik holtfán, olvasható Ónodi Gábor és Winkler Dániel, holtfák és madárközösségek kapcsolatáról szóló munkájában.
Több esetben voltunk szomorú tanúi fiatal fasorok kipusztulásának. Ezt a cikket szeptember végén írom, hosszú, forró, kegyetlenül száraz nyár után, amikor az öntözetlen zöldterületek füve szürkévé égett, fasorok fiatal fái zsenge kis lombjukat barnává száradva vesztették el, de gyönyörűen zöldelltek azok a lakótelepi nyárfák, amelyeket még nem vágtak ki, és a budapesti körutak sérült törzsű, koros platánjai diadalmasan emelték magasba élő, tömör, a beköszöntő ősz színeit még alig sejtető zöld koronájukat a kopott házfalak előtt. Igaz, hogy ezek a fasorok nem egységesek. De ennek nem csak a 40–60 évvel ezelőtt telepített koros fák egy részének az idők során történt kihalása és kivágása az oka, hanem az is, hogy a kiegészítésként ültetett előnevelt fákat többször kell pótolni, mert nagy részük a környezeti ártalmak miatt már egy-két év után elpusztul. Nemrég egy lakossági fórumon hatósági vezető ember részéről elhangzott, hogy a lakótelepeken az idős polgárok szeretik a zöldet, míg a fiataloknak mind több parkolóhelyre van szükségük.
Ez a wood wide web. Emiatt a kiépült mikorrhiza hálózat miatt az idősebb fák már nem ültethetők át sikerrel. Az idő és a méret előrehaladtával bezárul az átültetési ablak. Éppen ezért ne higgyen senki e bombasztikus képeknek. A japán trópusokon, ahol a növekedési erély és a regeneráció a sok csapadék miatt gyorsabb, elképzelhető, hogy nagyobb eséllyel lehet belevágni egy ekkora fánál még ott is több évig tartó becsomagolási folyamatba. Amelyet akkor is egy hatalmas átültetési sokk, fertőzésveszély, folyamatos leromlás, drasztikus lombkorona visszametszési kényszer és rossz esetben lassú agónia, halál követ. Mi azonban a sokkal szárazabb Kárpát-medencében élünk, ahol még az éghajlat sem áll az oldalunkon. Egy ilyen beavatkozással a szív alakú vagy elterülő gyökérzet hajszálgyökereinek annyi, így a mikorrhizának és az immunrendszernek is. Utána addig fog élni a fa, míg a tartalékait felemészti és a gyengültségi kórokozók is meg fogják találni. Ez sok esetben még hosszú éveket jelent. A műtét sikerült, a páciens elhalálozott.
Az idős fák korhadt részei számos faj szempontjából kiemelkedő jelentőségűek, a faodvakban pedig a gerincesek szinte minden nagyobb csoportjából találunk képviselőt: a hüllőktől a madarakon át az emlősökig. A baglyok számára pedig csak a nagyobb odvak nyújtanak természetes költőhelyet, amelyek csak idős fákban alakulhatnak ki. A holtfa szerepe a táplálékláncban Talán nem túlzás azt állítani, hogy az erdők biodiverzitásának kulcsfontosságú tényezője a holtfa és odvas fa mennyisége. Egész táplálékláncok alapját képezi, fajok egymásra épülő rendszerét. Kezdve a mikroszkopikus lebontó szervezetekkel, gombákkal, rovarokkal, amelyek kisebb gerinceseknek és madaraknak nyújtanak táplálékot, egészen a ragadozó emlősökig és madarakig, amelyek velük táplálkoznak és az odvas famatuzsálemekben van a költő- és búvóhelyük. Közülük is kitüntetett szerep jut a harkályoknak: hátrahagyott odvaik számtalan madárfajnak nyújtanak költőhelyet. Az erdei fajok csaknem 30%-a az öreg fákhoz és a holtfához kötődik - WWF Zsoldos Márton: A holtfa élővilága A holtfa az egészséges erdők leggazdagabb élőhelye, írja a WWF kiadványa.
Macskabagoly a gesztenyés 300 éves fáján. Holtfa és erdőgazdálkogási módok A holtfák szerepéről szóló cikke a holtfákat a következő kategóriákba sorolja: lábon száradt fáktörzscsonkokélő fák elhalt részei (ág, ágcsonk, bekorhadt gyökfő, tükörfolt) élő vagy elhalt fák odvai, üregei leváló kéregdarabkák alatti rések földön fekvő törzsek vastag és vékony ágak, gallyak korhadó tuskók vízben lévő elhalt fa Nagybakónak egy másik, jól ismert szelidgesztenyefája. Azt, hogy a holtfa és a különböző típusai milyen arányban fordulnak elő egy erdőben, a gazdálkodás típusa határozza meg. A klasszikus, idejét múlt és téves gondolkodásmód, mi szerint "a lábon elszáradt fák a beteg és elhanyagolt erdő jellemzői", még mindig felismerhető, ha körülnézünk hazánk erdeiben. Tarvágásos gazdálkodás Hazánkban sajnos még gyakori. A vágásérett erdőt tarra váják. Ebben az esetben az erdő leginkább ültetvényre hasonlít, azonos korú és fajú fákkal. Mivel a fákat viszonylag fiatalon, 70-80 éves korban kivágják, esély sincs arra, hogy elérjék az idős, többszáz éves kort.
HELYTELEN - A helyes ellentéte., BÁJOS - Szép és kedves., GÖMBÖLYŰ - A labda alakja., FOLYÉKONY - A víz halmazállapota., TEREBÉLYES - Ilyen az öreg fa lombkoronája., Bejelentkezés szükséges Téma Beállítások Ranglista Ez a ranglista jelenleg privát. Kattintson a Megosztás és tegye nyílvánossá Ezt a ranglistát a tulajdonos letiltotta Ez a ranglista le van tiltva, mivel az opciók eltérnek a tulajdonostól. Kapcsoló sablon További formátumok jelennek meg a tevékenység lejátszásakor.
Valóban, rendszeres időközökben egyenként meg kellene vizsgálni a fákat, hiszen vannak megbízható módszerek, eszközök, melyekkel esetleges balesetveszélyességük megállapítható. A Levegő Munkacsoport tavaly sajtótájékoztatót rendezett az idős fák védelméről, ahol a Szent István Egyetem Budai Karának szakemberei bemutattak ilyen eszközöket, és a sajtó megjelent képviselői előtt ismertették az egyetemen ilyen irányú képzést nyújtó lehetőségeket. A vizsgálat nélküli, tömeges fairtást legalább annyira veszélyesnek tartjuk, mint a balesetveszélyes fák észrevételének elmulasztását. Fontos lenne, hogy az önkormányzatok nyilvántartásuk alapján mérjék fel a kivágni tervezett fák lombkorona-tömegét (életkor és fajta alapján hozzávetőlegesen kiszámítható), és viszonyítsák a környéken lévő többi fa lombtömegéhez. A döntésnél figyelembe kellene venni, hogy erősen szennyezett levegőjű városunkban milyen arányban engedhetjük meg a lombmennyiség csökkentését. Számításba kell venni, hogy a pótlásként ültetett, érzékeny, rendszerint korai kiszáradásuk miatt többszöri cserére szoruló fiatal egyedek ritka levélzete hosszú évtizedekig még összeadva sem helyettesíti egy 30–50 éves, vagy idősebb fa lombkoronájának hasznos tevékenységét.