Nem a kívülálló tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a nép mesemondójának tudatvilágát imitálja. A paraszti idillt mindig feldúlja valami, amibõl a tulajdonképpeni elbeszélés cselekménye bontakozik ki. A jó palócok főhősei nagyrészt parasztemberek, akik azonban ugyanolyan gazdag érzelmi életet élnek, mint bárki más. Fontos szerepet játszik a novellákban a természet: az emberek nemcsak ebben élnek, hanem sokszor tevőlegesen is beleavatkozik a sorsuk alakulásába. A novelláskötetek Mikszáth szűkebb szülőföldjének, Palócföldnek a világát idézik fel. Gyakori témák a szexualitás, a bűnök. Világmagyarázó elve a hiedelmek illetve a bűn-bűnhődés evidens kapcsolata. Emiatt a szövegek Arany balladáival is rokoníthatók. A novellákban ismétlődő helyszínek és szereplők találhatók. Ez a kötetet a mozaikszerű technikájú regényekhez teszi hasonlóvá, s így a modernség előfutára a mű. A bágyi csoda A novella az anekdota és az életkép jellemzőit hordozza. Jellegzetes falusi helyszínen és élethelyzetben találkozunk a szereplőkkel: várakozás a malomnál, pletykáló falusi asszonyok, szerelmi bonyodalom.
Előbb a Bokros aranyszőrű nyakát csinosítja ki bent az istállóban a gazda tengeri-haraszt pántlikával, majd a Tündér éjfekete sörényét fonja be, azután sorba a többiét. Megérti a négy okos állat a parádét... a csörgőket is a kantárhoz kapcsolják... éppen mint tavaly ilyenkor, mikor a szép özvegy molnárnét, Vér Klárát hozták a házhoz, s olyan kevélyen hányják-vetik a nyakukat, mintha a vicispán hátaslova volna valamennyi... De ha volnának bár magáé a nádorispányé, hogy aranyrácsból etetnék rózsa levelével, ezüstvályúból itatnák a gózoni szent kút vizével, mégsem lehetne olyan jó dolguk, mint a Gélyi János keze alatt. Maga nevelése mind a négy, a szemei előtt nőttek fel ilyen gyönyörűségnek, ő gondozta, fésülte őket éber szeretettel, megmosta a zabot, de meg is rostálta, mielőtt od'adta volna, kiszedte a szénából, sarjúból, ami nem jó ízű, takargatta őket télen meleg pokróccal, nyáron megúsztatta, kiscsikó-korukban meg is csókolgatta. Most már nem csókolja, mióta menyecske került a házhoz, mégpedig az a bizonyos, a régi szerető, mert másé volt már egyszer, kétszer lett édessé...
A tót- és palóctörténetek azt sugallhatják, hogy Mikszáth már nem hisz a világ változtathatóságában. Kétkedve nézi az ember által alkotott rendszereket, ugyanakkor nem mond le a szilárd közösségi normákba vetett hitéről. Bár a két novelláskötetet követően Mikszáth fontosabb művei a kisregény és a regény műfajában születtek, az életművet a novella műfaja is végig kíséri. A későbbi "novellatermés" között is akad jó pár, melyek kiemelkedő alkotások pl. "A piros harangok" vagy a "Fili". Mikszáth Kálmán – Novellák elemzése 2
Sötét sejtelem nehezedett a szívére. Hallotta ő már valaha ezt a szelíd hangot ilyennek! Eh, bolondság! A szavak is megijesszék? Aminek teste nincs, annak is árnyékát lássa? Fekete gyanúnak fehér ágyat bontson? Nyugodtan vezette ki a felszerszámozott lovakat megitatni. Klári éppen akkor kísért ki a kapun egy töpörödött öreg asszonyt. – Ki volt az az ördög nagyanyja? – kérdé a fiatal gazda féltréfásan. – Vőnekiné, a templomsorról. – Mit keres nálad az a boszorkány? – Egy kis élesztőt kért szegény. – Hüm! Hát kenyeret dagaszt őkigyelme? …No, de most már siess felkészülni, Klári! Mindjárt indulunk. A könnyű szekér már ki volt húzva a színből s megkenve állt az udvaron, egy perc alatt be volt fogva. Felültek. János meglegyintette az ostort a négy tüzes állat fölött s azok prüszkölve, ziháló orrlyukakkal, aprózó táncban indultak ki az udvarból. Végigtekintett rajtuk s amint elnézte azt a négy formás főt, mely hol a szügybe vágódik, hol fölhajlik nagy kényesen, a rézkarikák a szerszámon amint csillognak, tündökölnek, a cifra sallang hogy körülröpködi nyúlánk derekukat és az acélpatkó amint meg akarja lábaik alatt gyújtani az anyaföldet, szíve megdagadt örömében.
Mikszáth novellája hagyományosan balladai témát ír le, a hűtlenség, a csapodár szépasszony, a kerítőnő ill. a megcsalt férj pusztító indulatai jelennek meg. A cím az események tragikus végkifejletére utalnak, ez a vonatkozás azonban csak a mű végén jelenik meg, hiszen az eseménysor idillinek mondható alaphelyzetből, nyugalmi állapotból indul…Gélyi János a lovakat szerszámozza fel egy ünnepi alkalomra (lakodalom), ahová Gélyi és felesége, Vér Klára is hivatalosak. Vér Kláráról annyit tudunk, hogy özvegyként lett Gélyi felesége, de már korábban is szeretője volt. Ez a mozzanat akár elgondolkodtathatja az olvasót, ha az asszonykorábban is kikapós volt, vajon most hűséges-e férjéhez. Az olvasói tapasztalat végül visszaigazolja az előfeltevést. A nyugalmi helyzetet hirtelen fordulat billenti ki, hiszen Gélyi János tanúja lesz felesége és a kerítőnő szaggatott párbeszédének. A további történések erre a fordulatra épülnek. Az előadásmód balladaisága megnyilvánul a fehér és piros mályvarózsa motívumának refrénszerű ismétlődésében, a gyakran 3 ponttal nyomatékosított szaggatottságban, a feszült párbeszédekben, ill. elhallgatásokban.
A bevezetésben ismerkedünk meg ezekkel és az alapszituációval. A bonyodalomban olvashatjuk, ahogy Gélyi János próbálja elcsábítani Vér Klárát. A történet csattanóval zárul (anekdota! ), amely visszanyúlik a bevezetésben elhangzó kulcsmondathoz: "Előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul. " A szólásszerű esküt Timár Zsófi idézi, vagyis többszörös áttétellel jut tudomásunkra. A történetmondás, a beszéd egyébként is a szereplők egyik legfontosabb tevékenysége, történetalakító erővel rendelkezik. Az elbeszélői nézőpont egyébként is sokszor váltakozik a külső elbeszélő és a közösség valamely tagja között, a kétféle elbeszélői hang alig különíthető el egymástól. A kihagyásoknak is fontos szerepe van, a metaforikus nyelvhasználat átszövi az egész szöveget. (Szimbólumok pl. : búza=élet, őrlés=szex, víz=tisztaság, fény/sötét=tudás/titok stb. ) Címmeditáció: a cím valamely emelkedett eseményre utal, a befejezés azonban átértelmezi, ironikussá válik (csoda, hogy megcsalta férjét Klára?