Amikor hazaért, az első útja a szegény emberhez vezetett nagy adta-teremtettével. – Az ördögök szánkáztassák meg magát a neve napján a tökével együtt! Azt kaptam a csikóért! Mikor a faluban az esetnek híre futott, volt, aki a zsíros nyakú parasztot talán sajnálta, de a község nagy része ugyancsak örült rajta, hogy így kibánt vele Mátyás király.
I. Új ismeret feldolgozás 1. Célkitűzés: a mai órán egy különleges mesével fogunk megismerkedni, csoportban fogunk játszani. 2. Motiváció: a csoportokat pedig érdekes módon fogjuk összeállítani. Ehhez szükség lesz azokra a kis szókártyákra, melyeket itt az asztalon találtok, valamint az eddig tanult mesecímekre. 3. Tanult népmesék felismerése és csoportosítása. Először soroljuk fel eddig milyen mesefajtákról tanultunk? Mik voltak azok a mesék a melyeket olvastatok Ezeket felírom a táblára. Most pedig mindenki vegyen el egy szókártyát az asztalról! Nézd meg a kártyát és tedd fel a táblára! Azok, akik ugyan annak a mesének a szavait kapták, alkotnak egy csoportot. A) csoport berzenkedni kezdett, megsértődött, elbánunk, rásandított, mérkőzzünk meg B) csoport kullogott, verekedtél, megtépázott, eldöngetett, megberetvállak C) csoport savó, lapát, véka, üst, csűr D) csoport szedelőzködött, tarisznya, vályú, madzag, perdült 4. Ellenőrzés Ellenőrizzük közösen, hogy jól dolgoztatok-e! 5. Szövegfeldolgozás a) Kértem, hogy otthon olvassa el mindenki a Rátóti csikótojás című mesét.
I gaz, őt is megvendé- gelte... D e elhatározta, hogy... A lóért cserébe nem aranyat, hanem... S ezt mondta hozzá: - Nézd, ez egy ezer... A számító gazda majdnem.... A mikor kiért a palotából, úgy a.... O tthon aztán hamar híre.... A zóta rá se bír... Melyik szólás - közmondás illik a mondához? Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Ne csak tudd a jót, tedd is! Jótét helyébe jót várj! Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Aki nem dolgozik, ne is egyék.
Kiköltetjük! Ki ám, de mivel? Nekünk nincsenek lovaink. Mindenki törte a fejét. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata. Tudjátok mit, atyafiak? Amondó vagyok, hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk. Ebben aztán megint megegyeztek. Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. Aztán sorra a többiek, amint kor szerint következtek. Ki-ki egy napig. Éppúgy, ahogy a kotlóstyúk a tojásokat. Talán még ma is ülne valaki a tökön, ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna, hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek, hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását. A bíró nagyon elszomorodott. Szentül meg volt győződve, hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. Megrázta, megszagolta. Megszagoltatta az elöljárókkal is. De azok most már hitetlenek voltak. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt! Záp! Végtére is megállapodtak abban, hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre, mert onnan épp a felé a falu felé guríthatják; amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt.
Olyan, hogy igazán ritkítja párját. Mennyit fog ő ezért kapni Mátyás királytól, ha egy tökért ezer forintot adott! Egyik reggel fogja a csikót, és elvezeti Budára Mátyás királyhoz. Mikor a kapuba ér, kérdezik, mit akar. – Mátyás király őfelségének hoztam ezt a csikót. Mátyás királynak jelentést tesznek róla. Akkor Mátyás király intézkedik, hogy eresszék ki a csikót a ménesbe, az embert pedig vezessék elébe. Mátyás megkérdezte a parasztot, hogy hova való. Amikor a paraszt megmondja, hogy honnan való, Mátyás király mindjárt rájött, hogy a tökös embernek a szomszédja. Azt már ottjártában megállapította, hogy nagyon gazdag paraszt. Intézkedik, hogy jó ebédet adjanak neki. Mikor az ebédnek vége volt, így szól Mátyás király: – Ide figyeljen, barátom! Látja ott a sarokban azt a tököt? – Látom, felséges királyom. – Hát az egy ezerforintos tök. Fogja, ezt adom én viszontajándékba a csikóért. Felveszi a paraszt a tököt, de alighogy a kapun kijött vele, földhöz puhintotta, és nagy zsörtölődéssel, káromkodással hazaballagott.
Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. Mindenki látni akarta, hogy kapja meg a magáét az a rossznyelvű falu. Előhozták a tojást. Bizony, szaglott már messziről is. Mikor az orrukat már valamennyien befogták, a bíró levette a talicskáról, s gurítani kezdte a csikótojást. A tojás gurult, gurult, s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ott valami kőbe ütközött, s rapityára törött szét. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl, erre aztán egész Rátót adta a hangot, ahogy kinek-kinek torkán kifért: A pici csikó! Ni, né! Fut a pici csikó! Utána, emberek! A sok nép a nyúl után eredt. A dombon csak a bíró maradt. Látva, hogy hasztalan a rohanás, mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol, szomorúan így sóhajtott magában: "Nem megmondtam, hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást? "