", "a biztos romlás"). A második egység létösszegző jellegű. A lét elveszett, elvesztegetett értékeinek (anya, szerelem, eszmék, költészet) – Balassi istenes verseivel rokon – felsorolásával az "ős Bizony", a romlás, bukás, bűn áll szemben mint következmény, mint elkerülhetetlen sors. A vers fő motívuma a harc; a küzdelem nem más, mint egy végtelenné nagyított-tágított tivornya, utolsó áldomás. A küzdő felek viszonyában már a verskezdetben megfogalmazódnak az egyenlőtlenség, az alá-fölérendeltség ellentétei, melyek a nyolcadik és az utolsó két szakaszban egészülnek ki: A bemutatásban és a második rész önértékelő monológjában a pozitív jelentéstartalmak csak az ős Kajánhoz, illetve a beszélőn "kívüli" személyekhez, dolgokhoz kapcsolódnak (pl. anya – "szent asszony", Léda – "áldott legyen", "Szent korcsma-ablak", "egy pár álom-villanás", "Egy-két buja, új nagy dal"). A beszélő önmagához csak negatív jelentéstartalmú szavakat, a hiány, a veszteség, a bűn fogalmát társítja (pl. nehéz, meddő, fejfájás, kisajtolt, kósza, elhasznált, bolond, bús, förtelem, romlás, csömör, irtózás, fonnyadt).
Erős stílusértékük, az ellentétes hatást felfokozó jellegük (a következetes önleértékelés kifejezésére) és nagyobb számuk végképp "elbillenti" az egyensúlyt. A tizedik strófában szerepel a vers leggyakrabban idézett sora, egy kétségbeesett kérdés-felkiáltás: "Mit ér az ember, ha magyar? ". Ez az egyik alapmondata a költő magyarság-verseinek: a léte értelmét kereső, küldetésében, céljaiban elbizonytalanodó ember identitásproblémája összegződik benne. A vers értelmezését nehezíti a szimbolikus-metaforikus, a versben nem értelmezett fogalmak, utalások nagy száma. Bár a harc kimenetele nem kétséges, nem teljesen világos, miért is folyik, mi a tétje. A hasonló témájú versek ( Harc a Nagyúrral, Egy párisi hajnalon) világával összevetve megállapítható, hogy ez a mű alapvetően önértelmező, létértelmező, értékkereső, sajátosan negatív (válság-) ars poetica. A harc, a szembenállás Ady alapállása volt minden kérdésben, e versben pedig a harcos magatartás értelme és lehetősége kérdőjeleződik meg. A pillanatnyi létállapotban – az Életen "kívül", álom és hit nélkül, pénztelenül, megcsömörlötten, betegen, Kelet és Nyugat "határán" – minden megkérdőjeleződik, minden érték (élet, szerelem, alkotás – művészet, hit, magyarság) bizonytalanná, súlytalanná válik, ugyanakkor fölerősödik a lét egyetlen bizonyosságának tudata: a bűné, bukásé, romlásé.
[ADY ENDRE] Az �s Kaj�n - Ady Endre - Az �s Kaj�n Bibor-pal�stban j�tt Keletr�l A r�mek �si hajnal�n. J�tt boros kedvvel, parip�san, Zeneszersz�mmal, dalosan �s mell�m �lt le �s Kaj�n. Duhaj leg�ny, f�lembe n�t�z, Iszunk, iszunk s �n hallgatom. Piros hajnalok hossz� sorban Suhannak el �s r�szegen Kopognak be az ablakon. Szent Kelet vesztett boldogs�ga, Ez a gyal�zatos jelen �s a kicifr�lt k�d-j�vend� T�ncol egy boros asztalon S �s Kaj�n birk�zik velem. �n rossz zsakettben b�bisk�lok, Az �s Kaj�n v�ll�n bibor. Fesz�let, k�t gyertya, komors�g. Nagy torna ez, b�s, v�gtelen S az asztalon �mlik a bor. �-Babilon ideje �ta Az �s Kaj�n harcol velem. Ott j�rhatott egy c�da �s�m S nekem az�ta cimbor�m, Ap�m, cs�sz�rom, istenem. Korhely Apoll�, g�nyos arc�, Pal�stja csusszan, lova v�r, De �ll a b�l �s z�g a torna. Bujdosik, egyre bujdosik V�res asztalon a poh�r. "Nagys�gos �r, kegyes pajt�som, Bocs�ss m�r, neh�z a fejem. Sok volt, sok volt imm�r a j�b�l, Sok volt a b�n, az �j, a v�gy, Ap�m, sok volt a szerelem. "
Az ős Kaján is ilyen "balladás" költemény. Fő vonása az erőteljes színpadiasság: a küzdelem ember nélküli világban folyik, a kocsmaasztal mellett nincs más, csak a két küzdő fél; a harc színpadi kellékei a bíbor-palást, a rossz zsakett, a feszület, a két gyertya, a bor, a vér. Az ős Kaján vizionált szimbolikus alak: Kelet mitikus költő-király-istene, attribútumai (bíbor-palást, zeneszerszám) és megnevezése (Korhely-Apolló) is erre utalnak. Távoli, ősi, mitologikus alak (neve lehetséges, hogy a Káin név torzítása). Hasonlóan a disznófejű Nagyúrhoz ( Harc a Nagyúrral), a költő "saját" istenfigurája (a mámor istene). E látomásfigura motívumai egyesítik az ősi, keleti (~ magyar) mítoszvilágot az ókori görög mítosszal (Apolló, Dionüszosz) és a keresztény mitologémával (a név, a bor és a vér motívumai). Olyannyira összetett, jelképes alak, hogy igen nehéz eldönteni, ki ő valójában, sőt nem válik azonosíthatóvá a második egység könyörgő, fohásszerű monológjában sem. A megszólítások igen változatos viszonyt jeleznek beszélő és megszólított között – "Nagyságos úr, kegyes pajtásom", "Apám" és ötször "Uram" –, ugyanakkor új motívumként jelenik meg a bűn a 12. versszakban ( "... S lelkem alatt / Egy nagy mocsár: a förtelem.
"Van cs�m�r�m, nagy irt�z�som S egy beteg, fonnyadt derekam. Utolszor meghajlok el�tted, F�ldh�z v�gom a poharam. Uram, �n megadom magam. " S m�r l�tom, mint kap parip�ra, V�llamra �t, nagyot nevet S viszik tov�bb a t�ltos�val Pog�ny dalok, v�g hajnalok, Boszork�nyos, forr� szelek. Sz�ll Keletr�l tov�bb Nyugatra, �j, pog�ny torn�kra szalad S �n fesz�lettel, t�rt poh�rral, H�lt testtel, dermedt-vidoran Elny�lok az asztal alatt. �letrajz P�lyak�p �rtelmez�sek Hat�st�rt�net Sz�veggy�jtem�ny Szakirodalom T�rl� Tan�ri k�zik�nyv Jegyzetek 74. Keletr�l: Kelet a kult�ra �s a k�lt�szet �shaz�ja. 75. Kaj�n: mitikus figura, a k�lt� egy�ni lelem�nye (a sz� eredete a bibliai K�in). 76. zsakett: �nnepi alkalmakkor viselt, fekete sz�n� f�rfikab�t. 77. Apoll�: a k�lt�szet istene a g�r�g mitol�gi�ban.
Ez vezet el a teljes önfeladásig, a kapitulációig: "Uram, én megadom magam. " Válságvers Az ős Kaján, a filozófiai értelemben vett lét válságának a költeménye.