Asszonyok, lányok, gondoljátok meg... :O)))
Volt, akinél még mindig reménykedtem, volt, akinél úgy éreztem, valami megmagyarázhatatlan érzés még bennem maradt a kettőnk viszonyával kapcsolatban, valakinél pedig a tisztázatlan dolgok miatt kattogtam évekig. Pont nemrégiben döntöttem úgy, hogy ideje lezárni a függő ügyeimet, és őszintén beszélni azzal a pár emberrel, akik valamiért ott motoszkálnak bennem a múltból. Nehezen vettem rá magam, mert kínos üzeneteket kellett átadnom, például megmondani egy barátnak, hogy ez nekem mindig is kicsit több volt a barátságnál, vagy egy szinte ismeretlen munkakapcsolatnak, hogy valamiért nem tudom kiverni a fejemből. Azt szerettem volna, hogy választ kapjak pár kérdésre, és megszabaduljak néhány olyan gondolattól, amelyek akaratomon kívül kerengtek a fejemben évekig. Szóval őszintén bevallottam az érzéseimet, és vállaltam az égést, mert néha tényleg csak az segít, ha az ember telibe, a képébe kapja azt a nemet. Megkaptam. Kétszer is, és nagyon megkönnyebbültem. Ráadásul megtanultam két dolgot.